Műszaki adatok:

• Motor: soros, négyhengeres, OHV-vezérlésű, karburátoros benzinmotor

• Hengerűrtartalom: 2277 cm3.

• Furat x löket: 93,75x83,6 mm.

• Teljesítmény: 89 LE.

• Végsebesség: 98 km/h.

• Erőátvitel: négyfokozatú kézi váltó, hátsókerékhajtás.

• Felépítés: duplakabinos zárt karosszéria alvázon.

• Felfüggesztés: elöl- hátul merevtengely laprugókkal.

• Elöl- hátul dobfékek, szervo rásegítéssel.

• Hosszúság x szélesség x magasság: 5500x2050x2650 mm.

• Saját tömeg: 3500 kg.

   

A Daimler-Benz 1955-ben az L319-essel indította azt a kisteherautó-sort, aminek a mi 409-esünk is az egyik kései leszármazottja. A dobozkasztniktól a platósokon át a kisbuszokig és a lakóautókig számtalan felépítmény szerepelt a kínálatban. A teherszállítók a személykocsi programból átemelt strapabíró és gazdaságos négy- és öthengeres dízelekkel mentek, a tűzoltók meg mentők orrába inkább a fürgébb és könnyebben indítható, gyorsabban bemelegedő négyhengeres benzinmotorokat szerelték.

Kombinált szállító

Kombinált csapat- és kellékszállító született, olyan, ami önállóan is fel tudja venni a harcot kisebb tüzekkel. Víztartálya nincs, külső forráshoz kell csatlakoznia, hogy a tízfős legénység a két fecskendővel olthasson. Kevés tűzeset lehetett Wels környékén, mert a Merci nyugdíjazásáig mindössze 4900 kilométert futott, ami az állapotán látszik is. Nagyon vigyáztak rá, leszerelése után is fűtött garázsban tartották, szépítgették, karbantartották, közel tökéletes állapotban került Magyarországra. A többi géppel kompatibilis eszközöket és a használható szerszámokat – tömlőket, fecskendőket, csákányokat, baltákat, oxigénmaszkokat, -palackokat – persze mind kiszedték belőle, így csak néhány tömlő, a létra és a hatalmas benzinmotoros szivattyú maradt. Ilyen kifosztott állapotban bocsátották árverésre, két évvel ezelőtt. Ma is minden kifogástalanul működik rajta, a sziréna és a három kék villogó is, a folyadékcseréket meg a fék- és kuplungfelújítást leszámítva nem is nyúltak hozzá. A rozsdamentes karosszériát átpolírozták, új abroncsokat tettek rá, remek állapotának köszönhetően azonnal mehetett is OT-vizsgára.

Jó kondi kell a vezetéséhez

Az ajtó hatalmas, és magasra is kell mászni a fülkébe, fentről nagyon jó a kilátás, a szélvédő hatalmas. Gombnyomásra indul a gép, és jó hangos, ami nem is csoda, hiszen a fele szinte bent forog a kabinban. Emberes munka tekergetni a szervo nélküli és méretes kormányt, a székek kemények, és a laprugós, merevhidas felfüggesztés is ráz. Nem kéjutazásra tervezték, nehéz terepen is gyorsan oda kellett érnie a tüzekhez. A négy fokozat rövid, a végsebesség ehhez képest nagy, 100 km/óra. A motor szinte mindig üvölt, a középtartományban meglepően nyomatékos, a negyedik már városi sebességektől kapcsolható. A rásegítős dobfékek hatékonyan fogják meg a 3,5 tonnát, hatásuk finoman adagolható, és nem is fáradnak gyorsan. Nem bírtuk ki, hogy ne próbáljuk meg a szirénát, egy pillanatra bekapcsoltuk, döbbenetes volt a hatása. Most még lehangolóan üres a welsi önkéntes tűzoltóság valamikori kedvencének raktere, ám a tulajdonos komoly szándéka, hogy idővel beszerzi a hiányzó berendezést.